2017 decemberében került elfogadásra az a háromoldalú konzorciumi megállapodás, melynek keretein belül kevesebb mint három év alatt megvalósulhatott Mátészalka város geotermális távhőrendszere.
A Környezeti és Energiahatékonysági Operatív Program keretében 688 millió forintos beruházás során megvalósult rendszer első indítása 2020 október közepén történt meg.
Az 1.200 méter mélységig lenyúló termálkútból óránként 60 m3 kb. 61 c°-os termálvíz kerül kitermelésre, amely 1.300 méternyi csővezetéken keresztül hét hőközpontot érintve a városi uszoda mellett létesített Gólya-kerti tavat táplálja.
A vezetékrendszer a legkorszerűbb előszigetelt műanyag csövekből épült, melynek élettartama messze meghaladja a hagyományos acélcsöves rendszerét.
A hőközpontokban a termál rendszer hőenergiájának átadása korszerű lemezes hőcserélőkön keresztül történik meg.
Az egész rendszer vezérlése egy zárt informatikai hálózaton keresztül történik, amelyen keresztül a központi vezérlőegység nem csak felügyeli a teljes rendszert, hanem szabályozza, automatikusan működteti is azt.
Az új rendszer az érintett hét hőközponton keresztül a távhőenergia, és használati melegvíz ellátásába segít be.
A rendszer névleges teljesítménye alapján évente 9.200 MWh hőmennyiség előállítására alkalmas, 2021 évben 20.991.-GJ hőmennyiséget termelt, amely a város igényének kb. 1/3-adát fedezi.
A fűtőmű és a 24 db. hőközpont között húzódik a primer vezetékhálózat.
A hőközpontokban hőcserélőkön át a szekunder hálózatokon keresztül jut el a megtermelt hő a fogyasztókig.
A városban a 6,2 km. hosszú nyomvonalon húzódik távfűtési vezeték a föld alatt. A csőhálózat átlag életkora meghaladja a 30 évet, a legöregebb szakaszok az 1970-es évek elején voltak lefektetve.
Mátészalka város távfűtési rendszere két nagy – és jól elkülöníthető – területre osztható: a Keleti lakótelepet ellátó „keleti ág”-ra, és a városközpontot ellátó „városi ág”-ra. A kettő közül a keleti ág régebbi fektetés, állapota egyértelműen rosszabb, mint a városi ágé.
A hőközpontok között hét olyan van, melyek felújítása időszerű lenne. Ezekben a hőközpontokban a 70-es évek technológiáját találjuk: ellenáramú épitőelemes hőcserélők, vezérlés nélküli szivattyúk. Ezen technológiák karbantartása egyre nagyobb feladatot jelent, némely alkatrészek beszerzése mára már lehetetlenné vált. A hőcserélők hatásfoka töredéke egy korszerű lemezes hőcserélőkének, a szivattyúk energiafelhasználása többszöröse a modern nedves tengelyű szabályozott szivattyúkénak. Szolgáltatási kiesés hőközponti meghibásodás miatt az elmúlt négy évben nem volt. Mindezen tényezők alapján a tervezett felújítások között igyekeztünk egyfajta sürgősségi sorrendet felállítani.